MÁJ. 2 ESTE-rossz hangulat

Olyan szar volt...

Ma kb 10-kor kezdtem a napot és anya egyből hívott reggelizni finom tegnapanyaáltalsütött kenyeret és fincsi anyaáltalültetett friss hagymácskát. Majd kikergetett kaszálni, de én első lendülettel inkább összehúztam a tegnapit, ezzel jelentősen megerőltetve a BAL kezemet, hú olyan erős lettem. És közben megérkezett a Kisvax família, egyből feldobták a napunkat a kicsik, ahogy fel alá szaladgáltak, de aztán leléptek, mi elkísértük őket hazáig, aztán visszajöttünk dolgozni én kaszálgattam, fűnyíróztam meg ilyenek egész ebédidőig, ja meg néha gépeztem, és szájharmonikáztam. Ebédre megettük a maradék paprikáskrumplit, aztán elvágtáztunk bringával az Ipolyhoz, hogy képeket készítsünk a DINP-os kiselőadásomhoz, sikerült tökszép képeket csinálnunk csak a gátnál lemerült az elem így ma is vissza kell mennünk. Visszafele megálltunk beszélgetni a Sáskagézáéknál, de Mars és Vilma viszálya miatt haza kellett jönnünk, és különben Mars az úton többször jelezte hogy nekünk még nem kéne visszafordulnunk, hanem ő még tudna futni, ennek eredményeképpen otthonhagytuk megkötve, és elmentünk beszélgetni. Először Eszti nénihez ugrottunk be megnézni a kislibákat, de aztán átszáguldottunk a Gézáékhoz és jó sokáig beszélgettünk, a 3 pasi jót beszélgetett(nem kis örömömre) a jóóóóóóóó régi zenékről, majd mikor elindultunk megbeszéltük, hogy fél 9- re megyünk vissza, hogy menjünk futni, na akkor még visszajöttünk, én egy kicsit lepihentem. De épphogy volt időm átírni a jó kis Eric Clapton CD-t, és már futottunk is vissza, húúú aztán olyan jót futottam, egész a Viski határig, meg vissza, ennek Mars örült, mert szaladgálhatott mint állat, föl-alá köztem, és a bringázó anyáék között. Aztán ÉN NAGYONHÜLYE, itthon kimelegedve, és leizzadva KIMENTEM megfürdeni a hordó alá, ez úgy szokott működni, hogy egyszer valakire rájön a hordó feltöltése, és attól fogva egész nyáron a jó meleg(többségben hideg) víz alatt fürdünk, és anyára ez a feltöltés ma jött rá, szóval a víz eléggé kútvíz-hideg volt, és itt Tésán a levegő se langyos fél 10 körül...

Nah jó mindegy, megvolt, a többit le se írom, mert volt egy szar estém, ahol végig teljesen néma üzemmódra voltam kapcsolva, meg se szólaltam, és ebből már télleg tökre elegem van, és nemtomm h mit csinjak vele, na mindegy, majcsak vhogy megoldom, na jó8, sziasztok, STBBBBBBBBBB.

MÁJ. 3 REGGEL- kicsit jobb hangulat

kenyeret és fincsi anyaáltalültetett friss hagymácskát. Majd kikergetett kaszálni, de mivel fűnyírós kedvem volt, ezért inkább összehúztam a régenlekaszált füvet, és rászórtam a szemétdombra, nemtudom miért, de balkezes gereblyéző vagyok, így ebben a folyamatban elégé megerőltettem a balomat:D. Közben megérkezett a Kisvax família, akik egyből feldobták a napunkat. A kicsik nagyon cukik voltak, ahogy fel alá szaladgáltak, de aztán leléptek, mi elkísértük őket hazáig, na ez olyna jó volt, Zsombor már kissé nyűösen lógott Gabin, Csenge meg szaladált fel alá az úton és néha lehuppant nagy kacagva a fűbe, és az ilyen akcióival jól megdolgoztatta Attilát, nah aztán visszajöttünk dolgozni. Én kaszálgattam, füvet nyírtam, kaszáltam füvetnyírtam, meg ilyenek egész ebédidőig, ja meg néha gépeztem, és szájharmonikáztam, bár ezt már sokszor kéne, mert szerdán megyek, hát és nem tudok túl sokat a megtanulandóból, de asszem össze fogom hozni:). Ebédre megettük a maradék paprikáskrumplit, aztán elvágtáztunk bringával az Ipolyhoz, hogy képeket készítsünk a DINP-os kiselőadásomhoz, egysből letekertünk az Ipolyhoz a Vízműnél, most ott nagyon jó út van, és utána az első adandó alkalommal lementünk egy horgászhelyre fotózni, meg persze lefoglalni a Marsot, jah igen, mint az itteni gondoskodó horgászok, az előttünk ottlevők is nagyon szépen eltakarították maguk után a helyet, a tűzrakó ottmaradt tele félig szenes fával, és bár nem vitték el a szemetet, de legalább zsákba csomagolva otthagyták felakasztva egy fára, biztos vissza akarnak érte jönni... Nah szóval a marsnak találtam egy szelíd másfél méteres fadarabkát és behajítottam a vízbe, annak a felelősséével, hogy ha a hülye kutya véletlenül rossz fára kap rá, akkor én megyek utána.

Ez is egy jó történet, szerintem tavaly lehetett, hogy átmentünk viskre kutyástúl, és jó szokásunk szerint megálltunk megfürdetni az Ipolyba. De ez a hülye valami rossz fát foott me, ami le volt horgonyozva a víz aljára, és nem tudta megmozdítani. Amennyi esze volt, nem hogy elengedte volna, hanem csak húzta-húzta-húzta, mígnem már egyész szép társasá kerekedett a hídon a helyi népekből, hogy mi lesz itt mé... Nah ekkor anya elszánta magát és elkezdett bemenni utána, de apa mint jófej lovag visszahívta, és bement a Marsért a jéghideg vízbe és kihozta, másnaap egész Visk tudta, hogy mi történt ott a hídnál, és egyből híresek lettünk.

Nah szóval, jól elhajigáltam a marsnak, akinek szintén jó szokása, hogy szolíd méretű fadarabkáival büszkén szaladgálva nem tartja be a szükséges előzési távot, azt mindenki egy hangos AÚÚÚÚÚÚÚÚ!!! Ordítással, vagy csúnyábban felyezi ki, és még egy jó negyed óráig fájlalja a térdét, ami ez a Marharépa rendesen elkaszált. Szóval mars úgy visszakézből megjutalmazott engem 2 térdenváással, anyát meg vesén kapta, nah miután itt sok szép képünk lett, továbbmentünk, és szegényt meg kellett fogni mert horgászok voltak ott. Miután elengedtük, Mars előrefutott és letette a fáját, mikor utolértük, jó lendülettel felkapta az egyik felét, a másikat beleállította a földbe, és visszapattant, aztán ez mégegyszer, de utána sikerült elindulnunk, még néhány helyen lementünk fényképészkedni, és aztán elértünk a gáthoz, meg a hallépcsőkhöz.

 A hallépcső. Ez tavaly jutott eszébe a sok természetvédőnek, és a felvetődött ötletet egyből hasznosítva feltúrták a gát szép környékét, és beleástak árkokat, hogy a halak át tudjanak kelni a gáton. Hát ez nekünk tavaly nagyon jól jött, mert találtunk egy hatalmas, nagyonsokméteres fadarabot az Ipolyban, és ezt valahova le akartuk tenni megőrzésképp, jobb helyre nem is gondolhattunk volna, mint a hallépcső, így néhány óra kemény munka után sikerült bevinnünk a szűk kanyarokon egy biztonságos helyre. Ekkor jött a szülői felhívás, hogy mi ezt hogy képzeljük, tűnjünk ki a hallépcsőkből, mert veszélyes, meg h miccsin ott az a fadarab, erre mi a jó szándék vezérletével kivittük a fát, mostmár sok szenvedés eredményeképp, mert így már szembe folyt a víz.

Szóval csináltunk sok szép képet, és megpróbáltuk marsot rávenni, hogy ugorjon be a gátról, hogy le lehessen fotózni urás közben, de addig amíg fényképező volt ott, inkább körbement a bemenőlépcsők felé, persze amint elraktuk a fényképezőt, vagy csak másokat fotóztam, egyből beugrott hatalmas csobbanások kíséretében, de sajnos itt lemerült a fényképezőgép, tehét ma is el kell mennünk oda. Visszafele viszont megálltunk beszélgetni a Sáskagézáéknál, de Mars és Vilma viszálya miatt haza kellett jönnünk, hát nem bírják egymást. És különben Mars az úton többször jelezte hogy nekünk még nem kéne visszafordulnunk, hanem ő még tudna futni, és mé NAGYON szívesen szaladgálna, hát ez nem jött össze neki, sőt ennek eredményeképpen otthonhagytuk megkötve, és elmentünk sétálni. Először Eszti nénihez ugrottunk be megnézni a kislibákat, akik nagyon arik, és sipegnek és jujujujujúúúúúj. De aztán átszáguldottunk a Gézáékhoz és jó sokáig beszélgettünk, a 3 pasi jót beszélgetett(nem kis örömömre) a jóóóóóóóó régi zenékről, és Géza egyből kölcsönadta nekem Eric Claptonos dupla CD-jét, tele szájharmonikával. Majd mikor elindultunk megbeszéltük, hogy fél 9- re megyünk vissza, hogy menjünk futni, na akkor még visszajöttünk, én egy kicsit lepihentem.

Olyan rég futottam, utoljára Vivicittán.

Hát igen az állat volt, alapból el akartam menni gyaloglásra, de Balog monta, hogy ne hülyüljek, mert 3.5km az semmi és le kell futnom. Hát mondom oké, lefutom, aztán kiderült, hogy jön Ricsi is, de ő gyorsan fut, meg Zsófi is, ő velünk, szintidő alatt -gyenge 27 perc- sikerült lefutnunk, aztán elgondolkoztam többen, mivel a követmező Minicitta rajtját lekéstük, már csak a Vivicitta 12 km-e volt hátra, és aztmondtam, lefutom, tök jó volt, csak a szar budapesti aszfalt miatt, a lábam nagyon gyorsan befájt, így tbbször is meálltam sétálni, de nagyon jólesett futni, és rájöttem hogy ez jó. Sikerült 6perces kilométereket futnim, ami 1óra 12percet jelent, a célban balog azzal fogadott, hogy TE ÁLLAT!!!, hát igaza volt, én még életemben nemfutottam ennyit, bár egyszer lekocogtam 6 km-t úgy, hogy a véére majd beledögöltem, na igen, ez kihatott a hazautamra, elég lassan értem haza, full-izomlázas lábak+shan tempó... Elég durva, nah mindegy, a következő héten eléggé darabos mozgásom volt, és Szíjet hétfőn 800m-t futtatott velem, de szerencsére nem írta be. És ekkor elhatároztam, hogy fogok többször futni, ez volt Ápr. 13, és most, Máj. 2-án végre elmentem futni.

Visszatérve az estéhez, már épphogy csak volt időm átírni a jó kis Eric Clapton CD-t, és már futottunk is vissza futni, húúú aztán olyan jót futottam, egész a Viski határig, meg vissza, ennek Mars örült, mert szaladgálhatott mint állat, föl-alá köztem, és a bringázó anyáék között. Aztán ÉN NAGYONHÜLYE, itthon kimelegedve, és leizzadva KIMENTEM megfürdeni a hordó alá, ez úgy szokott működni, hogy egyszer valakire rájön a hordó feltöltése, és attól fogva egész nyáron a jó meleg(többségben hideg) víz alatt fürdünk, és anyára ez a feltöltés ma jött rá, szóval a víz eléggé kútvíz-hideg volt, és itt Tésán a levegő se langyos fél 10 körül...

Nah jó mindegy, megvolt, a többit le se írom, mert volt egy nagyon szar estém, ahol végig teljesen néma üzemmódra voltam kapcsolva, meg se szólaltam, és ebből már télleg tökre elegem van, és nemtom h mit csinjak vele, na mindegy, majcsak vhogy megoldom, na jó8, sziasztok, STBBBBBBBBBB.

Ezt az egészet már másnap reggel egészítettem ki a tegnap esti szar rossz hangulatú irományhoz, és felteszem mindkettőt, hogy látszódjon a hangulatbeli különbség, közöttük, nah jóreggelt, 11 óra van...