no mivan itt??

Reggel jól felkeltem, letéptem a lábamról a szép hosszú leukloplasztcsíkokat, összeszettem magam, és szép lassan elindultam, bent nagyonösszelegjobbbarátkoztunk az Emivel, mert mondtam, hogy valaki megigérte nekükn, hogy a Budapesti olimpiára majd meghív, és ő is el akart jönni. Ennyi, sTefkó szokásosan tökhülye volt, már jó lenne ha nyugdíjba menne, mert nem lesz nekünk jó, 2-3 év múlva új ofőt kapnunk érettségi előtt, úgy, hogy addig nem "tanítottak" nekünk semmit, aztán sok óra, Sámi valszeg bepiált, mer elég szar kedve volt, Mizo kiosztotta a dogákat, 4-es lett ooohhhbaszki. Stefkó megint hülye volt, tesin magasugrottunk, és kéziztünk végre, a csapatunk fele mé életében nem kézizett, és holnap bajnokság, és a jófej Szíjet engedett minket 10 perci baromkodni... De aztán du is sokat dobálgattunk, de nem az igazi 4-en szaladgálni fel alá, aztán mivel jött a lánykosár átmentünk a kisterembe aztán ki, hude elfárattam...
Hullán értem haza, és szinte egyből indulás edzésre, nem mehettem papucsba, mert bringázni nem jó benne, oooooooooohhhshit, de az edzés rohattjó volt, mert Ágival voltunk, és végig jáccottunk, hülyülve, kissé durva stílusban, hát ezt is szokni, kell, sok állatkodás, és nagy elfáradás következtében vége lett, és hazajöttem, itthon az elmenő anyáék fogadtak, mert be kellett vinniünk vmi munkát, amit fölöslegesen hozott el, aztán próbáltam tanulni: spanyolt és szájharmonikát, sajna semelyik se jött össze, bár nagyon akartam, az amúgyis bot fülemmel ilyne állapotban a hangokat se tuttam elkülöníteni, szal holnap elég gáz lesz,úgyhogy itthon csináltam a semmit, és megírtam a blog-elmaradásaimat, legalább erre ne méreztem magam szarul. Igen. Ez a blogírás is nagyon követel egy bizonyos hangulati szintet, mert ha szarul vok, átadom benne a rosszullétemet, alig tudok írni, és még a történeteket se akarom kifejteni lustaságból, szal szar, ezzel ellenben jókedven vidáman írok, és kitérőket is  teszek, ilyenkor nagyonhosszúak a bejegyzések, nah röviden(v hosszan ennyi), JÓ8, STB.