Kezdeném ott,hogy a betegséget köszönöm szépen túléltem, élek cirulok, ezt bizonyítja a hétvégi maratonom: Péntek este Apával elmentünk a XI. Blues Patika Jamboree-re, fél 9-kor kezdődött, és 3-kor, amikor eljöttünk még játszottak, bár már a végét fújta, de nem vágjunk a közepébe, kezdjük az elején.
Először, a Bőrgyári Capriccio játszott, ez egy fiatal banda, tele fiatal tehetségekkel, és ezt akkor megmutatták nekünk, bár nem igazán bluest játszottak, inkább a rock and roll-os vonalak felé húztak el, konkrétan Török bácsi stílusának irányába, de ennek ellenére az alaphangulatot megadták, és az elejétől fogva mindenki jól érezte magát. Ezután jött a The Missisippi Grave Diggers, kiegészülve Jeanne és Karen Carroll- lal, anyjával és lányával, ők az igazi amerika fekete bluest képviselik, egyenesen a '60-as évekből ,mivel az anya, Jeanne Carroll, már 78 éves, igazi BLUESNAGYI!!! Amikor először fellépett a színpadra, azt hittem egyből összeesik, de amint belejött a bluesba hatalmasakat énekelt, és nem látszott rajta a kora, bezzeg az kitűnt, hogy a blues a vérében van, a lányának is valőszínűleg a vérében van, meg elég gáz lenne ha nem, de ő nem énekelt olyan jól.
De a közönség már ekkor király hangulatban volt, szóval igazán nagy buli látszott indulóban.
Utánuk egy kis szünettel jött a Livin' Blues Xperience, egyenesen Hollandiából. Róluk azt kell tudni, hogy a '60-as években tomboló Livin' Blues zenekar újjáépülése, több cserével. Ez a név már nekünk nem mond semmit, hogy Livin' Blues, de kérdezzétek meg apáitokat, nekik valószínüleg egyszer ők voltak a TOPTOPTOP. Nah, tehát ők is igazán megmozgatták a közönséget, rettentőjól játszottak, hihetetlen volt a hangulat ekkor is, a közönség felszabadult, mozgott az egész terem, és 2x-ix visszahívtuk őket. Igaz, ők is rendesen a rock 'n' roll műfaját képviselték. Ekkor már kb fél 1 lehetett, és még csak ekkor kezdődött a G-Beer által vezetett hajnalig tartó blues session. Ez a rész volt számomra a top, mert felvonultak magyarország legnagyobb blues arcai, mármint felvonultak volna, ha el nem fáradtak volna a játszó zenészek, és mivel elfáradtak, nem játszottak olyan jól, mivel nem játszottak olyan jól, az énekesük Gíber is levitte a színvonalat, és mivel nem volt színvonal, az igazán jó zenészek nem akartak fölmenni, szóval eléggé elcsesződött ez az egész, és ott érte el a mélypontot, amikor a már említett Gíber elkezdett franciareppelni.
Szerecséjük volt a közönséggel, hogy ezt tudták fél órán keresztül csinálni, mert mi már ekkor olyan állapotban voltunk, hogy: a fele aludt, a fele meg tombolt, ezt szerintem a nagyonbebaszottság, és a józanság határozta meg,bár nekünk még szerencse, hogy ez pont hajnali 3-kor következett be, amikor is jött az éjszakai járatunk haza, és nem később, mert akkor várhattunk volna egy órát.
Nah tehát így értünk haza 4-re, és feküdtem le fél 5-kor, és keltem fel negyed 6-kor, mert 6:30-kor találkozó volt az iskolánál a Bécsbe menő csoporttal, és irány az Osztrák főváros!!!! Szerencsésen, és nem is olyna hullafáradtan odaértem időben, de a busz még helyben lerobbant, tehát várhattunk háromnegyed órát míg jött a következő, de azzal végre sikerült elindulnunk.
Hát Bécs, csokigyár, egyből amint beléptünk megcsapott az a teljes teret betöltő melegcsoki illat, ekkor tudtam, hogy ez jóóó lesz, aztán végigkalauzoltak minket a gyár összes gépe mentén, mi meg csak néztünk, hogy húúú, meg bámultunk, hogy haaaaa. De sajnos itt csak egyszer lehetett kóstólni, csokitojást, elég durva, hogy még December sincs, de a csokigyárak már legyártották az összes karácsonyi kelléket, és már a húsvétre készülnek. Szóval ez a csokitojás, én ilyenekből csak olyan nocomment szarokat szoktam kapni, már elnézést a kifejezésért, aminek 40%csoki, és az is teljesen műcsoki, v tortabevonó...
Szóval ez az igazi csokiból készült tojás teljesen meglepett, egyből vettem is belőle 5-öt, és végig a körbemutatás alatt azokat nyammogtam el. Utána lehetőség volt vásárolni a csokigyár saját boltjában, nagyker áron, szal itt megvettem egy csomó ajándékot mindenkinek finom csokiból, és az a csudajó az egészben, hogy ott, a boltban is vannak kibontott csokik, és mindegyiket végig lehet kóstolni, tehát a vásárlás után már mind a 2 fülem 100 felé állt a jólakottságtól. Ezután Bécs városközpontjának felfedezése következett, ami során betetőztem a napot egy hihetetlen finom forró csokival.
A Budapesti és a Bécsi kivilágítás össze sem hasonlítható egymással, míg itt csillagformák, csupa kacskaringós vonalak láthatóak csak, csupán fehér, vagy ez inkább sárga színben. Ezzel szemben Bécs belvárosa teljesen fel van díszítve, gyönyörű csillároknak ható füzérekkel aranyszínű gömbökkel díszítve, hóesés effektus, és a kedvencem, az óriási piros gömbök a főutca mentén, villogó fehér pöttyökkel, mintha esne a hó.
Tehát Bécs nagyon tetszett nekem, egyetlen hibája, hogy német...
Szerencsére a némettudásom elég alapos: ha netán betérek egy cipőboltba, és meg akarok venni egy cipőt, és a vevő megkérdezi, h: Kán ih zi sue ájn pákken? Azaz, Becsomagoljam a cipőt? És köztudott hogy ez bármely pillanatban megtörténhet, naponta többször is.
Szóval, erre tudok válaszolni, hogy: Nájn, dánke, ih cie zi glájh án. Azaz, Nem, köszönöm, most azonnal felveszem. Bocsi a fonetikus leírásért, de máshogy nem tudom XD.
Utána jöttünk haza az éjszakába, és 9-kor értem haza, aztán aludtam is, reggel Jocócica nyvogása keltett 11-kor, hogy azért már illene őt kiengedni játszani, mert rengetek felhalmozott energiája van, és jó lenne azt levezetni, tehát korán fölkeltem álmosan és kiengedtem, reggel nem lehetett vele bírni, folyton pörgött, és ezt a pörgést nem szándékozott megtartani magának, szóval 2-ig esélyem se volt azt csinálni amit akartam, mert ha lepasszoltam öcsémnek, ő rövidtávon bevágta a fürdőbe és bezárta, mert nem akart vele játszani, úgy tett mint egy igazi macskagazda. Szóval, én meg nem tűrtem, hogy be van zárva, így kiengedtem, és játszottam vele, szerencsére egy idő utána lefáradt, és elaludt, így ekkor le tudtam vágni a hatalmas körmöcskéit.
Ezenkívül ma a nagy semmittevésben sikerült befejeznem az abakuszt, úgyhogy minden kész, felkészültem a sulira.
Utolsó kommentek